Többen találtak új reményre a Reménysugárban!

Kezdjük az elején: kiegyensúlyozott családi és anyagi háttérrel rendelkezve is kerülhet az ember a hajléktalanság lejtőjére. Sokan nem is gondolnánk, hogy szenvedélybetegségtől – például az alkoholtól, a drogoktól vagy szerencsejátéktól való függőségtől – mentes állapotból is vezethet út az egzisztenciális patt-helyzet kialakulásához. A jelen írás megfogalmazói azonban az élő példák rá, hogy hit által a teljes kilátástalanság állapotából is van kiút.

Zelenák Jánosné

Zelenák Jánosné, református vagyok. Már 2014 óta járok a Reménysugárba, mert korábban elveszítettem a lakásomat és hajléktalanná váltam. Ezt a folyamatot nagyon nehezen tudtam feldolgozni az életem során, de itt a Reménysugárban új reményt kaptam a talpra álláshoz. A hajléktalanság során több betegség alakult ki nálam, ami mind a mai napig kihat az egészségemre. Emellett szeretném megemlíteni, hogy mindvégig az édesanyám által megtapasztalt Isten hit hatott rám, és már gyerekkoromban befogadtam Őt. Ez egy jó döntés volt számomra, mert az Istenbe vetett hitem tartott meg és tart meg mind a mai napig. A Reménysugár számomra a második otthonommá vált: itt veszek részt a lelki alkalmakon, amik feltöltenek és erőt adnak az életem folytatásához, hogy ne adjam fel. Emellett sok segítséget kapok az intézmény vezetőjétől a talpra álláshoz. Örömmel jövök ide, mert itt mindig megnyugszom, megpihenek. Így találok újra meg újra reménységre a Reménysugárban. Ezért hálát adok, hogy létezik ez az intézmény.

Balogh Gyula

Feleségem haláláig áldásokban gazdag családi életet éltünk Isten kegyelméből. Az ezt követő időszakban a feleségem hiányából fakadó nehézségek ellenére is sikerült tisztességes módon, keresztyén értékeknek megfelelően egyedül felnevelni négy gyermekemet, akik szakmát is kitanultak. Ők már kirepültek a családi fészekből, maguk is példás családi életet élnek, nem feledkezve meg Istenről és a keresztyén életről. A múlt rendszerben be kell vallanom, hogy nem éreztem magam olyan közel az Úrhoz, mint most. Egy rossz döntés is okozhat lejtőre kerülést, ahonnan nagyon nehéz visszakerülni a régi kerékvágásba. A meggondolatlan elhatározásom következtében elvesztettem lakásomat és munkanélkülivé váltam. Így kerültem 2017-ben a Reménysugár Hajléktalanok Nappali Melegedőjébe. Itt részt vettem a hitéleti alkalmakon és megerősödtem abban, hogy Isten segítségével innen is fel lehet állni. Így kaptam munkát a konzervgyárban, ahol meg voltak velem elégedve, de sajnos későbbi műtétem és a hosszú felépülési időm miatt elveszítettem ezt az állást. Nem adom fel, mert Isten segítségével újra fel szeretnék állni, hogy munkát találjak. Itt a Reménysugárban új reményt kapok mindig arra, hogy újra kezdjem. Ezért hálás vagyok a Református Nagytemplomnak és az általa fenntartott Reménysugár Hajléktalanok Nappali Melegedőjének. Ez Isten nélkül nem valósulhatott volna meg. Végezetül köszönetet mondok mindazoknak, akiket megsegítésemre az Úr az utamba küldött.

Káplárné Nagy Erzsébet

2005-ben megszűnt a munkaviszonyom Hajdúböszörményben a RICÓ kötszerműveknél. Ezután munkanélküli lettem és közben saját nagymamámat gondoztam a saját lakásán négy éven keresztül. Aztán ő meghalt, és a kialakult helyzet miatt nem volt jövedelmem, az önkormányzati lakásnak a rezsi költségét nem tudtam fedezni. Az önkormányzat megszüntette a bérleti jogot és ki kellett költöznöm a lakásból az utcára, és mindeközben a munkaügyi hivatal a képesítésemnek megfelelően nem tudott a részemre munkát biztosítani. Ezért elfogadtam azt, amit kínáltak nekem: dolgoztam egy hónapot a varrodában, de a testi betegségemnél fogva nem tudtam hosszútávon végezni ezt a munkát. Így a lábam alól a talaj teljesen kicsúszott és hajléktalanná váltam 2011-ben. Ismerősöktől hallottam és általuk kerültem kapcsolatba a Debrecenben működő Reménysugár Hajléktalanok Nappali Melegedőjével. Az itt kapott tájékoztatás alapján sikerült megoldani az éjszaki pihenést és a nappali ellátást. Nagyon sok segítséget kaptam a Reménysugártól: nem anyagilag, hanem lelkileg és a szociális ügyek elintézésében is segítettek, ami által könnyebben tudtam elintézni különféle ügyeimet. Új reményt kaptam a Reménysugárban, ami megmutatkozik az életemben: itt ismertem meg a jelenlegi élettársamat, akivel már öt éve együtt vagyunk, de emellett lelki megnyugvást is kaptam és biztonságban érzem magamat. Bizalommal fordulhatok az itt dolgozókhoz, minden magánjellegű problémámmal és mindig segítséget kapok tőlük. Itt történt meg, hogy lehetőségem nyílt alkalmi munkák elvégzésére, ami által sokkal könnyebb lett az életem. Második otthonom lett a Reménysugár és mindig az is marad.

Balogh Károly Csabáné

2017. november 22-én elindultam Nagybörzsönyből Kecskemétre a lányomhoz, de itt csak egy hónapot maradhattam. Tovább indultam az utamra, és nem is sejtettem, hogy éppen szülővárosomban, Debrecenben kötök ki. Hajléktalanként érkeztem a városba, és a vasútállomáson a Reménysugár Hajléktalanok Nappali Melegedőjének a címét kaptam meg. Itt álltam az állomáson abban a ruházatban, amiben a lányomtól eljöttem és így léptem be a Reménysugár ajtaján. Ezen kívül mindent hátra hagytam. A Reménysugárban egy új életet kaptam, lelkileg és testileg, mert sokan segítettek a személyes ügyeim intézésében, hogy újra talpra tudjak állni. Abban is új reményt kaptam, hogy nehogy újra a szakadék szélére kerüljek az alkohol miatt, ami az egész életemre kihatott. A lelki alkalmakra szükségem van, hogy erős legyek, és segít megállni abban, hogy ne igyak. Ennek fényében eljárok a Nagytemplomba az istentiszteletekre, hogy közösségbe legyek Istennel és a gyülekezettel. Az intézményvezető segítsége által kaptam lehetőséget, hogy átmeneti szállón éljek. Ennek a költségét a rokkantnyugdíjamból tudom fedezni. Hála van a szívemben és ezért köszönetet mondok a Debrecen-Nagytemplomi Református Egyházközség által fenntartott Reménysugár Hajléktalanok Nappali Melegedője alkalmazottainak. Szeretnék önkéntes munkában tevékenykedni, mert a semmit tevést nem szeretem. Ebben kérek segítséget.

Vass Lajos

2013-ban meghalt a feleségem és elmentem Dunántúlra dolgozni, mert nem találtam itthon a helyemet. Ez a munka 2017 márciusáig tartott. Ezután visszajöttem Debrecenbe és nem volt hova lehajtanom a fejemet. Ekkor hallottam a Reménysugár Hajléktalanok Nappali Melegedőjéről és azonnal meglátogattam az intézményt. Kedves fogadtatásban részesültem, az itt dolgozó intézményvezető támogatott, segített mindenben, amiben csak tudott. Emellett reményt kaptam a lelki alkalmakon arra, hogy higgyek az Istenben és ezt köszönhetem a Reménysugár lelkészének. Hiszem, hogy az Istentől kaptam a mostani munkámat is. Így kaptam új reményt nyugdíjasként az életem folytatásához. Ezért vagyok hálás az Istennek, hogy ezt az intézményt engedte létrehozni, aminek örökös tagja szeretnék lenni.

Dancsó Zoltán, intézményi lelkipásztor