Jubileumi beszámoló
„Magasztallak, Uram, a népek közt, / zengek rólad a nemzetek közt, / mert szereteted az égig ér, /
hűséged a magas fellegekig.” /Zsolt 57,10-11/
Adjatok hálát az Úrnak, hívjátok segítségül nevét, hirdessétek tetteit a népek közt! Énekeljetek, zengjetek zsoltárt neki, emlegessétek minden csodáját! Dicsőítsétek szent nevét, szívből örüljenek, akik keresik az Urat! Folyamodjatok az Úrhoz, az ő hatalmához, keressétek orcáját szüntelen! Emlékezzetek csodatetteire, amelyeket véghez vitt, csodáira és döntéseire,…” /Zsolt 105,1-5/
Hálaadó istentisztelet 2022. augusztus 21.
A Debrecen-Széchenyi kerti Református Egyházközség temploma, 1997. augusztus 10-én, Ft. Dr. Bölcskei Gusztáv, püspök úr igei szolgálatával szenteltetett fel.
A mostani hálaadó istentiszteleten Ft. Dr. Fekete Károly hirdette, Isten élő igéjét, hálaadásra hívó áldott örömüzenetét. Püspök úr párhuzamot vont a templomépületet tartó tizenegy tartóoszlop, és az igében felsorolt (Zsolt 105, 1-5) tíz felszólító, imperativusz kijelentés között, mely kijelentések, a hitéletünk tartóoszlopai.
Ezen a hálaadó vasárnapon megkérdez bennünket Isten, hogy méltó helyen van-e Ő a mi életünkben? Ezen az évfordulón hálát adunk Isten trónfoglalásáért a mi életünkben, az István király téren.
A templom tartóoszlopai stabilok és erősen tartják az egész épületet, de a mi hiéletünk tartóoszlopai biztosak, erősek-e. A zsoltár versből kicsengő, a szolgálataink és életünk, hitéletünk tartóoszlopai: a hálaadás, a nevének segítségül hívása, tetteinek hirdetése, zsoltárok zengése, éneklése, csodáinak emlegetése, nevének dicsőítése, az Urat keresők szívbéli örvendezése, az Úrhoz, a hatalmához való folyamodás, orcájának szüntelen keresése, csodatetteire való emlékezés, amelyeket véghez vitt.
A templom egy kulturális központtá, egy oázissá is lett itt e térségben, ahol e szentelt helyen hangzik a tiszta ige, csak e helyhez illő szép zeneműveket hallhatunk, szép képzőművészeti alkotásokat láthatunk. Különleges csatornákat nyit a gyülekezet, a Krisztust keresők számára. Az üzenet nem csak a szószékről hangzik, hanem különböző csatornákon folyik, és nem akármilyen üzenet, hanem szentelt üzenet. Az Isten dicsőítése nem alkalmi esemény, hanem életforma.
E templom a csodák háza, mert itt gyógyulások, megtérések történnek – bár láthatatlanul -, akár egy szó, egy mondat által, amely megragadja kinek-kinek a lelkét és helyre teszi kinek-kinek az életét. A templomban tizenegy oszlop van. A tíz, a zsoltáros emlékezete volt, a tizenegyedik oszlop legyen a mienk, a mi oszlopunk, amelyet mi kell felruházzuk, hozzáadott értékekkel, tartalommal meg kell felöltöztetnünk. Mi, mint gyülekezeti tagok, a kétlábon járó templomok, ki kell vigyük az örömhírt, ezt az életformát a templomon kívülre is, hogy megváltozzon ez a világ, a Széchenyi-kert, Debrecen és megújuljon Magyarország. (Ámen)
Az igehirdetést követően, Püspök úr a köszöntötte az ünneplő gyülekezetet, és kiemelte, hogy a templom építése – mint egyszeri alkalom – nem volt egyszerű feladat, de azt megtölteni, élővé tenni, az sokkal nehezebb feladat. Ez csak hűséges szolgálatok révén, a Szentháromság Isten segítségével lehetséges.
Nt. Jenei Zoltán, a gyülekezet nyugalmazott lelkipásztora köszöntötte a jelenlévőket. Visszaemlékezését, köszöntését lelkészelődje, Nt Szabó Dániel lelkipásztor által, a szívére és a gyülekezet szívére helyezett két igeüzenettel folytatta:
„Az Istennek pedig van hatalma arra, hogy minden kegyelmét kiárassza rátok, hogy mindenütt mindenkor minden szükségessel rendelkezzetek, és bőségetekben éljetek minden jó cselekedetre.” /2Kor 9,8/
„Ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá, szent papsággá, hogy lelki áldozatokat ajánljatok fel, amelyek kedvesek Istennek, Jézus Krisztus által. /1Pét 2.5/
Lelkipásztor testvérünk összefoglalta az elmúlt huszonöt évet, kiemelve a gyülekezetépítés fontos állomásait, szolgálatait. Aláhúzta, hogy a templom a város elismert lelki központjává vált, és a gyülekezet kiemelkedő lelki szolgálatokat végző közösségé fejlődött. Lelki békével és örömmel éli meg, hogy a gyülekezet fejlődése töretlen, az örömüzenet folyamatosan hitelesen hangzik, a gyülekezet és a térségben élők lelki fejlődése céljából. A dicsőség és hála egyes-egyedül Istené, mindörökké!
Szilágyi János, egyházmegyei főgondnok, Esperes úr és az egyházmegye valamennyi gyülekezete nevében köszöntötte a gyülekezetet. A huszonötödik évfordulót a házasságban ezüstlakodalomnak nevezzük. A huszonötödik évforduló is szép csillogó évforduló, csillogó mint az ezüst. Az ezüst csillog és fényes, de ahhoz, hogy mindenkor fényes maradjon azt tisztogatnunk kell. A templom épületét is csinosítani felújítani, tisztogatni szükséges, mint ahogyan ez évben történt. Mindez igaz a gyülekezeti életre is. A csillogó gyülekezeti élet fényesítését, folyamatos megújulását és fejlődését mindenkor az Ige fényében, annak tükrében tudja megtenni a gyülekezet.
Főgondnok úr, Haggeus próféta válogatott verseiből összeállított igeiversekkel zárta köszöntését:
„Azért most légy bátor…- így szól az Úr-… és legyen bátor az ország egész népe – így szól az Úr- és dolgozzatok, mert én veletek vagyok!-így szól a Seregek Ura. Nagyobb lesz e későbbi templom dicsősége, mint a korábbié volt, mondja a Seregek Ura, és ezen a helyen békességet adok!-Így szól a Seregek Ura.” /Hag 2,4-9/
Nt. Lovász Krisztián lelkipásztor összefoglalta az elmúlt kettő és fél évet – eddigi szolgálata idejét – beleágyazva az elmúlt huszonöt évbe. Összefoglalójának alap igéje: „… falat emelsz a régiek által lerakott alapokra;” /Ézs 58,12a/, majd így folytatta: „Kilenc százados keresztyénségünk soha nem hanyatlott, soha nem ingadozott, sőt a reformáció négy százada által csak tisztult. Krisztus Evangéliumához mindig közelebb vezetett, de nem hisszük, ne is álltassuk magunkat, hogy egészen Krisztushoz jutottunk. Krisztushoz még mindig és folyvást közelednünk kell” (Szász Károly Dunamelléki püspök, 1900. december 30. Budapest Kálvin téri református templom, István király megkoronázásának 900. évfordulóján elhangzott igehirdetés részlet)
Jézus Krisztushoz való közeledés reményében, a templom felszentelésével biztosítva lett a külső feltételek egyike. Huszonöt évvel ezelőtt megvalósult egy álom, amelyet sokan nem mertek remélni. Hét lelkipásztor sok presbiter, gyülekezeti tag rakta az alapot ahhoz, hogy felépülhessen itt ez a templom. Ezt a templomot megkellett -különféle szolgálatok révén- élettel tölteni. „Mit ér az épület, ha nincs benne élet?…s mit ér a templom, ha ott nem a bűnbe esett embernek a bűnbocsátó Istennel való találkozása, azaz nem megtérés és újjászületés történik” Ez isteni igény! Erről az isteni igényről, a régi Széchenyi kertiek már hallottak, amikor Révész Imre püspök 1948. november 21-i igehirdetésében ezeket mondotta: „Magad is tudjad, gyermekedet is tanítsd meg rá, a világban is tégy róla bizonyságot, hogy a megtérés és az újjászületés ép úgy elválaszthatatlanok, mint a napfény és meleg.”
Hálát adunk az elődökért, hálát adunk a mai szolgálókért, hálát adunk a fiatalokért. Hálát adunk az István király téri oázisért, hogy megtartsuk hitvalló elődjeink útmutatását: „..mindig, folyvást Krisztushoz közelednünk kell!”
Kedves Széchenyi-kertiek: „folytassuk tehát Krisztussal!” Zárta gondolatait Nt. Lovász Krisztián lelkipásztor.
A szolgálattevők szolgálatát, a házastársaik türelmét és támogatását ajándékokkal, illetve virágcsokorral köszöntük meg. Ajándékkal és virágcsokorral köszönte a gyülekezet Dr. Lenkeyné Dr.Semsey Klára professzor asszonyt, aki sok évtizede szolgál a gyülekezetben és igei útmutatása építi elhívásunkat, hitünket.
Zárszóként Lelkipásztorunk szeretetvendégségre hívta meg a jelenlévőket.
Mindenért Istené legyen a dicsőség!
Debrecen, 2022. augusztus 21. Török Csaba Pál presbiter
