(Játszó)Tér a (templom)Téren

A Debrecen-Szabadságtelepi Református Egyházközség presbitériuma a tavalyi évben úgy határozott, hogy a mostanra életveszélyessé vált játszótéri elemek helyett egy az Európai Unió szigorú előírásainak megfelelő új játszóteret alakít ki. A presbitérium Csiszár Gyula vállalkozót kérte fel ennek a létesítménynek az elkészítésére, aki egyben a gyülekezet tagja. A beruházás 1 millió forintba került.

Az átadó ünnepségen először Nagy Gábor lelkipásztor köszöntötte az egybegyűlteket, aki ünnepi beszédében hangsúlyozta: „Az, hogy a templomtéren újra élet lehet, Isten megtartó szeretetének és az újrakezdés reményének látható jele. A karantén bezártsága után a tágas templomtéren a Zakariás látomásában elhangzó biztató és reményteljes jövő ígérete csendül fel: „Ezt mondja a Seregek Ura: Fognak még öregemberek és öregasszonyok üldögélni Jeruzsálem terein, és mindegyiknek bot lesz a kezében, mert magas kort érnek meg. A város terei megtelnek fiúkkal és leányokkal, akik vígan játszadoznak a tereken. Ezt mondja a Seregek Ura: Bár lehetetlennek tartja a megmaradt nép, hogy ez így legyen abban az időben, az én számomra ez mégsem lehetetlen – így szól a Seregek Ura” (Zak 8,4-6).”

„Amikor elhangzott Zakariás próféciája” – tette hozzá az egyházi vezető – „a választott nép rendkívül nehéz helyzetben volt. Mert bár a babiloni fogság véget ért, a zsidóknak csupán egy igen csekély hányada, körülbelül ötvenezer ember tért vissza hazájába. Otthon azonban minden romokban hevert. Ahhoz pedig, hogy az ország fizikailag és lelkileg is újjáépüljön, fontos volt, hogy hangozzék Isten biztató szava. Ezt a biztató szót tolmácsolta Zakariás próféta, aki csupa olyan ígérettel állt elő, aminek a megvalósulására emberi számítás szerint nem sok esély volt. Ezek között az ígéretek között volt fellelhető a vidám, egymással játszadozó gyerekek megjelenése a tereken”.

Majd így folytatta az ünnepi gondolatsort: „Egy új játszótér átadására gyűltünk össze, amely halvány jelét mutatja egyházközségünk missziós törekvéseinek és a gyülekezeti arculat egyik karakteres vonásának. Ugyanis rövidebb és hosszabb távú céljaink között szerepel többek közözött az is, hogy minden generációnak otthonául szolgáljon a tágas templomtér, így a legkisebbeknek is. Ezért a templomteret egy olyan játszótérrel (is) szerettük volna vonzóbbá tenni a gyermekek számára, amely mindenben megfelel az Európai Unió szigorú előírásainak és a Magyar Szabványnak egyaránt.

Bízunk abban, hogy az elkészült szép játszótér – ami arculatában is törekedett színes és megnyerő lenni – hétről hétre megtelik játszadozó gyermekekkel, akik örömüket lelik majd az új csúszdában, a különböző korosztálynak való hintákban és az ugróiskolában.

Az élet egyébiránt olyan, mint a játszótér, ahol a hinta és a csúszda jelentik a kritikus elemet. Hiszen az élet olyan, mint amikor hintázunk. Hol fent vagyunk, hol lent, de van egy pont, ami után a hinta megáll, majd újra a magasba emelkedik. Mi döntjük el, hogy hajtjuk-e tovább, vagy tétlenül várjuk, hogy megálljon. De az is lehet, hogy épp mások állítják meg a hintát, vagy mögénk állnak és meglöknek, vagy visszahúznak. És bizony ott van a csúszda is. Ha az életben egyszer lecsúszunk, csak nagyon nagy erőfeszítések árán tudunk megállni. És hát ne feledkezzünk meg az ugróiskoláról sem, ami egy régóta ismert közkedvelt játék. A keresztyén kultúrában a keresztforma honosodott meg, amelyben helyet kapott az élet végső célja: a földről a mennybe jutni.

Mi felnőttek jó reménységgel vagyunk afelől, hogy a gyermekek játszótéri felszabadult örvendezéséből egykor valóban boldog örvendezés lesz az Úrban, amely folyatódik és kiteljesedik majd az ő életükben és a miénkben is – ha olyanok leszünk, mint a kisgyermekek – a mennyei Jeruzsálem terein!”

A lelkipásztori köszöntő után Csiszár Gyula, a létesítmény kivitelezője vette át a szót és osztotta meg gondolatait az átadó ünnepségen megjelentekkel: „Bizonyára nem véletlen, hogy az új játszótér átadására gyermeknapon kerülhet sor. Mint gyülekezeti tag, hálás szívvel köszönöm meg a presbitérium bizalmát, hogy engem kértek fel a játszópark elkészítésére. Szívvel-lélekkel végeztem a rám bízott munkát, s hálás vagyok az Úristennek, hogy én is hozzájárulhattam gyülekezetünk fizikai és lelki épüléséhez ily módon. Kívánom, hogy a gyermekek örömüket leljék az új játszótérben és a rajta lévő elemekben”.

Ezt követően Nagy Gábor lelkipásztor és Csiszár Gyula egyháztag ünnepélyesen átvágták a nemzeti szalagot és ezzel hivatalosan is átadták a játszóteret a legkisebbeknek a következő szavak kíséretében: „Kedves Gyermekek! Gyermeknapon fogadjátok kitörő örömmel, nagy szeretettel, vidám szívvel az új játszóteret és töltsétek meg élettel, hangos kacagással és széles mosollyal a templomteret!” A gyermekek ezután felhőtlen örömmel rohantak be a gumipályára és vették birtokba a különféle játékelemeket a csodálatos vasárnapi napsütésben.

Nagy Gábor, lelkipásztor