Főgondnok találkozó Berekfürdőn
Ebben az évben is, immáron harmadszor, a Debreceni Egyházmegye elnöksége találkozóra hívta gyülekezeteinek főgondnokait, április 5-6-án, Berekfürdőre, a Megbékélés Házába. Több gyülekezetben új főgondnokok, presbiterek álltak szolgálatba, a választások után, ezért különösképpen nagy jelentősége volt ennek a találkozásnak.
A közös vacsora elfogyasztása után, Hadházi Tamás esperes úr áhítatát hallgathattuk meg. Az emmausi tanítványok történetét hallgatva magunkra ismertünk, hogy mi is mennyire várjuk azt a jelet, amely visszafordít bennünket az emmausi útról, hogy reménnyel a szívünkben, bátran és lelkesen keressük Isten közelségét.
A segítő beszélgetés példája állt előttünk, és a későbbiekben mi is bizonyságot tehettünk arról, hogy képesek vagyunk segítően, bátorítóan, érdeklődő szívvel egymás felé fordulni. A főgondnok testvérek egymás gyülekezeteit mutatták be, néhány mondatban, lehetőségünk adódott jobban, mélyebben belelátni gyülekezeteink életébe. Hasznos, tanulságos beszélgetések alakultak ki, próbáltunk támogató, segítő, egymásra figyeléssel fordulni, gondnok testvéreink felé.
Második nap délelőtt, Csoma Judit nagytiszteletű asszony áhítatán vehettünk részt. János evangéliumából, a 21. részből szólt hozzánk az ige, megerősítve minket abban, hogy a mi életünk is tele van a feltámadott Úr áldásaival, szavaival és kérdéseivel, válaszaival, melyek megmutatják, hogyan vessük ki hálóinkat. Folyamatosan tapasztaljuk Jézusnak a gyengéd szeretetét, kedves figyelmességét, és felsejlik az a kép, hogy mi evickélünk és küzdünk, de Urunk-Jézusunk ott áll új életünk pirkadatán, a parton, reánk várva. Itt valóban nem tud mást tenni az ember, mint Istent dicsőíti és az Úr Jézus Krisztust magasztalja.
Dr. Hodossi Sándor gondolatébresztő, interaktív előadását hallgattuk meg, a délelőtt zárásaként, „Milyen szerepet tölt be a főgondnok a gyülekezet vezetésében” címmel. Milyen elvárásokkal fordul a presbitérium a gondnokok irányába? Abban mindnyájan egyetértettünk, nem lehet általánosítani, ahány presbitérium és ahány lelkész, annyiféle elvárás fogalmazódik meg a főgondnokok irányába. A törvényi meghatározások mellett, nyolc jellemzőt tárt elénk kedves testvérünk, előadásában. A gondnok olyan személy, akinek értékes javakat bíztak a gondjaira, felügyeletére; legyél tehát karbantartó, gondoskodó. Olyan ember, aki hivatalszerűen visel gondot egy közösségre, légy vezető, segítő, csapatkapitány, ellenőr, néha dísz és légy pásztor. Hisz, ezt olvassuk az ApCsel20,28-ban:
„Viseljetek gondot magatokra és az egész nyájra, amelynek őrzőivé tett titeket a Szentlélek, hogy legeltessétek az Isten egyházát, amelyet tulajdon vérével szerzett.”
Lelkipásztorainkkal, együtt, egymást segítve kell szolgálnunk, a presbitériumunkkal karöltve, a szolgálat minden formájában, őrállóként a gyülekezet életében.
Mindannyian átgondolhattuk, a mi főgondnoki szolgálatunk alapján, vajon hogyan gondolnak ránk, kedves testvéreink, a gyülekezeteinkben? „Úgy tekintsen minket minden ember, mint Krisztus szolgáit és Isten titkainak sáfárait.” (1Kor4,1)
A búcsúebéd előtt, néhány mondatban beszéltük át a hallott előadás utáni gondolatainkat. Hasznos tanácsok, ötletek hangzottak el, segítő csoportok alakultak, átérezvén, együtt mennyivel könnyebb. Hisz mindannyian egy nép, Isten népe vagyunk, feladatunk és az utunk egy. Hiszem, hogy ezután nem csak a magunk gyülekezetét, hanem a megismert gyülekezeteket is szeretetben és imádságban fogjuk hordozni.
Köszönjük az alkalmat, a lehetőséget, hogy egymást jobban megismerve, szolgálatunkat átgondolva, még alkalmasabb őrállói lehetünk gyülekezeteinknek.
