„Taníts minket imádkozni!”
Őszi hitmélyítő alkalmakat hirdet a Homokkerti Református gyülekezet. Bővebb információ a gyülekezet honlapján (https://refhomokkert.hu) vagy Facebook oldalán (https://www.facebook.com/profile.php?id=100069694891915)
Page likes: 1,563
Megjelent a Közösség Magazin őszi száma, amely megtalálható a Gyülekezeteinknél.Három…A magyar népmesék világában különös jelentősége van a hármas számnak. Általában három testvér indul útnak, három próbát kell kiállni, háromszor történik meg valami, és sokszor éppen a harmadik alkalom hozza el a fordulatot. A néphagyományban a „három” a teljesség és a rend egyik kifejezője. („Három a magyar igazság…”) A „kettő” magában hordozhatja az ellentétet, az egyet nem értést, a harmadik pedig feloldja, eldöntheti és teljessé teheti a kettősséget.Nekünk, keresztyén embereknek azonban a hármas szám ennél is mélyebb titkot hordoz. Amikor kimondjuk: Atya, Fiú, Szentlélek, nem egyszerűen hármat nevezünk meg. Isten egyetlen, mégis három személyben jelenti ki önmagát előttünk. A Szentháromság számunkra annak bizonysága, hogy Isten teljessége meghaladja emberi értelmünket, Ő mégis közel jön, lehajol hozzánk, megszólít bennünket.Az Atya szeretettel teremtett és azóta is fenntartja ezt a világot. A Fiúban Isten szeretete testet öltött, és Krisztus által véghez vitte a megváltásunkat. A Szentlélek pedig ma is jelen van közöttünk: vigasztal, vezet, erősít és hitre juttat.Talán azért is különleges szám a három, mert egy kicsit a népmesei „hármasság” emlékeztet arra, hogy Isten nem hagyja félbe azt, amit elkezdett. Amikor életünkben újra és újra próbák következnek, amikor egy imádságra nem érkezik azonnal válasz, amikor nem sikerül, amit szeretnénk, akkor is bízhatunk abban, hogy Isten kezében van az életünk.A népmesék hőse a harmadik próba után gyakran megtalálja, amit keresett. A keresztyén ember reménysége azonban még ennél is nagyobb: nem a harmadik próbálkozásban, hanem Krisztusban bízik. Abban, aki a halálból feltámadt, aki örök életre hív bennünket, és akinek kegyelme és hűsége minden reggel megújul.Ha életünkben pedig éppen próbákkal teli időszakot élünk, ne feledjük: nem egyedül indulunk neki! Az Úr Jézus Krisztus kegyelme, Isten szeretete és a Szentlélek közössége legyen mindnyájunkkal” – ahogyan Pál apostol írja a második korinthusi levélben, szintén utalva a Szentháromságra. A „hármas” nem csupán egy szám tehát, hanem ez Isten teljességének titka és a mi reménységünk alapja!Ezekkel a gondolatokkal ajánlom e magazin írásait szeretettel minden Kedves Olvasónak!Hadházi Tamásesperes-lelkipásztor
A Debreceni Köztemetőben helyezik végső nyugalomra Kocsis Mártát, a Tiszántúli Református Egyházkerület jogtanácsosát, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának korábbi jogtanácsosát. Temetése november 6-án, pénteken 13 órakor lesz – tájékoztatott a gyászoló család.Kocsis Márta szeptember 15-én, életének hetvenegyedik évében váratlanul hunyt el. A 2000 és 2015 között zsinati jogtanácsosként is szolgáló ügyvéd haláláig ellátta a Generális Konvent egyházalkotmányi bizottságának elnöki feladatait, és hosszú évtizedeken át volt a Debrecen-Nagytemplomi Református Egyházközség presbitere. A Tiszántúli Református Egyházkerület saját halottjának tekinti.
Mindenkit szeretettel várunk az október 31-i, rendhagyó módon a 300 éves Kistemploban megrendezendő reformációi ünnepi istentiszteletre. Az úrvacsorával egybekötött alkalom 17.00 órakor kezdődik.
Immár 4. alkalommal került megrendezésre a Debreceni Egyházmegyei Kórustalálkozó. A mostani alkalom házigazdája (már harmadjára) a Hajdúbagosi Református Gyülekezet volt. A gyülekezet templomában Berkesi Sándor tanár úr köszöntötte a kórusokat és a megjelent vendégeket, majd a Magyar Ének című (Kádár Ferenc verse, zenéjét Berkesi Sándor karnagy szerezte) énekeskönyvi éneket tanította meg a gyülekezetnek.Az igei szolgálat előtt Hadházi Tamás esperes úr a szószékről köszöntötte a megjelenteket, majd a 34. zsoltár alapján hirdette Isten igéjét. Mint elmondta, a 34. zsoltárt bár énekelni nem szoktuk, de hallani már biztosan sokszor hallottuk: “Érezzétek, és lássátok, hogy jó az Úr!”. Amiről a zsoltáros beszél, azt nem tudni vagy megtanulni kell, hanem érezni, átélni, megtapasztalni: hogy jó az Úr, van kihez fordulnunk!Dávid, akinek tulajdonítják ezt a zsoltárt, sokszor volt nehéz helyzetben, megpróbáltatásban, veszélyben. Mégis szívből tudja mondani, hogy jó az Úr, boldog az az ember, aki hozzá menekül. Nem az a kérdés, hogy ki elől menekülünk, hanem, hogy kihez menekülünk.Mindnyájunknak vannak megterhelt napjaink. Vannak kérdéseink: miért történik ez velünk, miért terhel meg az Isten? Isten előtt nem kell szerepet játszani, azt mondani, hogy minden rendben van. Elég Istenhez menni. Isten valamikor úgy segít, hogy megváltoztatja a körülményeket, megoldja a nehéz helyzeteket, de van, hogy csak megerősít bennünket. A legnagyobb szabadítása az, hogy nem hagyott magunkra bennünket, elküldte szabadító Szent Fiát!Az igehirdetés után Lukács Levente nagytiszteletű úr, mint házigazda megköszönte Esperes Úrnak az igehirdetés szolgálatát, és Berkesi Sándor tanár úrnak, hogy elfogadta a meghívást. Lévai János polgármester úrköszöntőjében megköszönte a lelkipásztornak és a presbitériumnak a találkozás megszervezését.Ez után következett a kórusok szolgálata. Minden kórus két darabot hozott a találkozóra. Megszólaltak az Esztári, az Újlétai, a Vértesi, a Hosszúpályi, a Kokadi, a Bagaméri és a Hajdúbagosi Református gyülekezetek kórusai. A gyülekezeti kórusok szolgálata után Berkesi Sándor karnagy vezényletével, az egyesített kórus énekelte el a már megtanult Magyar Ének című gyülekezeti éneket. Orgonán kísért: Szemző Eszter.Lukács Levente köszönetet mondott a kórustalálkozó szervezésében részt vevő presbitereknek, gyülekezeti tagoknak a munkájukért és a hozzájárulásukért. Majd Hawrlant Sándor főgondnok úr köszönte meg az énekkaroknak a részvételt, valamint a segítőknek a munkáját és Lukács Leventével közösen átadták az erre az alkalomra elkészített emléklapokat. A hirdetések végén szeretetvendégségre hívták a megjelenteket.Az alkalom végén az egész gyülekezetről közös fotó készült a templom előtt.Köszönjük Mindenható Urunknak, hogy együtt dicsérhettük Őt egyházmegyénk kórusaival, köszönjük a Hajdúbagosi Református Gyülekezetnek az alkalom megszervezését. Isten áldása legyen velünk!
Dr. Kállai Imre nagytiszteletű úr köszöntötte az Egyházmegyei Evangelizációs Esték idei utolsó alkalmán a Homokkerti Református Templomba érkező gyülekezeti tagokat. Hadházi Tamás esperes úr örömét fejezte ki, hogy több olyan arcot lát a gyülekezet soraiban, akik mindhárom estére eljöttek. Köszöntőjében megemlítette, hogy ma volt az Egyházkerületi Közgyűlés, aminek keretében 10 fiatal lelkipásztort szenteltek fel a Nagytemplomban. Mint fogalmazott, jó volt látni, hogy vannak még elhívott emberek, akik nem csüggedtek meg. De, vannak akik elfáradtak a mindennapok gondjaiban. A mai alkalom igei szolgálata arról fog szólni, hogy az elfáradtaknak is van igei útmutatás, amit az Úr Isten készített el.Igehirdetés előtt a gyülekezet dicsőítő csoportja a Tízcsapás vezette a gyülekezet ének szolgálatát.Mai is Kacsó Géza nagytiszteletű úr szolgált köztünk, az 1Kir 19,1-4 és a 9-18 versei alapján. Illés történetében nem követett el senki sem rosszat, nem úgy mint Mózes népe, vagy mint Dávid. Illés a hit mintaképe. Éppen ezért ez a történet más mint az előző kettő. Nagy dolgokat vitt véghez Illés, mert ráhagyta magát Istenre. Az Isten hatalma használta őt, és áradt rajta keresztül. Amikor azonban Jezábel megfenyegette, Illés elmenekült, mert elfáradt lelkileg és félt. Meddig lehet az Isten ügye mellett kiállni egy ellenséges környezetben? Ezért elment Illés a pusztába és egy keserű imádsággal szólt Istenhez: “Elég most már, Uram! Vedd el az életemet, mert nem vagyok jobb elődeimnél!” (1Kir 19,4).Milyen sokszor így érzi magát az ember a munkahelyén, a társadalomban, a családban. Illés amikor megfáradt nem áll be Baál prófétáinak a sorába, hanem az Istenhez megy oda, neki mondja el bánatát. Mert az Isten elé bármit oda lehet vinni. Az Istennek el lehet mondani a hitetlenséget, a megfáradtságot, a csüggedtséget, a kiégettséget is. És fontos is, hogy vigyük Istenhez kéréseinket, mert az Istennel való találkozások fordulópontok az életünkben, még akkor is ha Istennek más tervei vannak velünk és nem a mi akaratunkat teljesíti.Igehirdetés után a Homokkerti Kórus szolgálatát hallgattuk meg, majd újra a Tízcsapás vezette a gyülekezeti éneket.Hadházi Tamás esperes úr megköszönte Kacsó Géza nagytiszteletű úrnak a mai és az előző esti szolgálatokat is. Mint mondta, a mai igehirdetés biztosan megszólított bennünket, mert sokszor mi is elfáradunk a gondjainkban. Milyen jó, hogy arról hallottunk, van kihez fordulnunk. Megköszönte Kacsó Géza lelkipásztornak az igei szolgálatot, a homokkerti gyülekezetnek a vendéglátást, a kórusnak és a dicsőítőnek az énekszolgálatot és mindenkinek, aki eljött az alkalmakra. Esperes úr megragadta az alkalmat, hogy az október 31-i úrvacsorás reformációs istentiszteletre hívogassa a gyülekezetek tagjait, amit 17 órától a Kistemplomban tartunk.Az alkalom lezárásaként dr. Kállai Imre szeretetvendégségre hívta a gyülekezetet.Legyen áldott Istenünk, hogy az idén is elkészítette ezeket az alkalmakat számunkra, adott igehirdetéssel, énekkel, igehallgatással és szeretetvendégséggel szolgáló testvéreket, akik az Ő dicsőítésére gyűltek össze.