Konfirmációra készülők köszöntése a Vértesi Egyházközségben
A Vértesi Református Egyházközség 2024. szeptember 29.-én hittanévnyitó istentiszteleten köszöntötte a 2025 májusában konfirmációi fogadalomra készülőket:
Cseresznye Flórát, Zsiros Rebekát, Zsiros Ábelt, Demján Liliánát, Szentmiklósi Vandát, Fekete Nándort, Vass Mátét, Kardos Noémit, Kővári Barbarát, Kővári Kevint, Szerdai Balázst, Bodnár Tamás Márkot, Vályi Zsófiát, Varga Evelint.
Kedves Konfirmandusok!
Bizonyára láttatok már tévében, mesében képeket nagyon kopár sivatagi tájakról. Olyan helyet képzeljetek el most magatokban, ahol órákat lehet utazni anélkül, hogy valami növényt, füvet, vagy fát láthatnánk. Azután az egyik pillanatban feltűnik egy nagy fa, üde zöld levelekkel, a kopárság közepén.
Ennek a fának az a titka, hogy egy kút, egy forrás mellett nőtt, ezért mindig kapja a tápláló nedvességet. Jézus országában is sok kopár terület volt. Ezért kialakult egy nagyon kedves szimbólum azon a tájon. A víz mellé ültetett fa, ami mindig meg tudta tartani üde zöld lobjait. Nem kell félnie a hőségben, és nem kell aggódnia a száraz esztendőben sem. A fákról tudjuk, hogy ha jó helyre és szilárdan eresztik gyökereiket, akkor hosszú életűek lesznek, és erős gyökerük miatt a viharokat is jobban bírják. A jó helyre eresztett gyökér a megtartás biztosítéka lesz. A Szentírás azt mondja, hogy ilyen, aki az Úrban bízik.
Hogy kicsoda ez az Úr, hogy mit jelent valójában bízni benne, talán egy életen keresztül tanuljuk, de nektek, most lesz egy évetek külön erre szentelve.
A hittanórák sora eddig, és a következő konfirmandus órák sora is azt a lehetőséget adja nektek, hogy megtanuljátok életetek gyökerét jó helyre, a tápláló folyó mellé ereszteni. Lelkünknek Isten igéje olyan táplálék, mint a víz a fának. Az életet, és a megmaradásra, megtartatásra való erőt biztosítja. Ki kell mondani, Isten azért akar beszélni velünk, azért adja igéjét folyamatosan, hogy ne kelljen félni, és ne kelljen aggódni a szárazság, a lelki nélkülözés idején, életünk mélypontjain sem.
A Szentírás tele van tanácsokkal, ötletekkel, cselekedetekkel, hogy hogyan állhatunk meg szilárdan Istenre támaszkodva. Nekünk már ezt nem kell kitalálni, nem kell próbálgatni, hogy mi az, ami bejön, és mi az, ami nem. Ott áll előttünk az ígéretek, az áldások, a jó cselekedetek tárháza.
A mulandó ember nagy lehetősége, hogy életét az Örökhöz a Végtelenhez kösse. De erre csak e földi életben van lehetőség. Használjátok ki, hogy megismerhetitek Istent, ígéreteit, jelenlétének ajándékait, azt, ami a mi és mások életét magasabbra emeli.
A konfirmáció azt jelenti, hogy megerősítés. Engedjétek, hogy Isten megerősítse hiteteket. Szüleitek hitére lettetek megkeresztelve. Most a konfirmációban már a ti Krisztushitetekről lesz szó.
Mi pedig kérjük Istent, hogy áldásával tegye teljessé ezt a tanévet nektek. Ez a gyülekezet imádságban fog hordozni benneteket, hogy hitetek megerősödjön, és az életben tartó igazodási pont lehessen a számotokra.
Isten áldjon benneteket!
Szabó János
lelkipásztor
