(10) „A te jó lelked vezéreljen…” (Zsoltárok 143)AZ ÚR ELŐTT ÁLLVA ILYENNÉ LESZ AZ EMBER, az Ő jó Lelke által (10). – 1. Az Úr előtt alázatossá leszünk. Az Úr előtt félretehetünk minden érdemet, minden igazságot, mert nincs semmink Őnélküle, csak hiányunk (1–2). – 2. Az Úr előtt leplezetlenek leszünk, mert valódi helyzetünk, „földbe tiport”, ellenséges, halandó, csüggedésre okot adó életünk nem szépíthető tovább. Itt minden hamis önáltatás, minden „pozitív” gondolkodás és áljókedvű léhaság lelepleződik. Bizony, „odavan” az életünk az Úr nélkül, mert Őnélküle olyanná leszünk, mint a kiszikkadt föld (3–9). – 3. Az Úr előtt könyörgésre nyílik életünk (10–12). Ez az igazi nyitottság! Ebben a könyörgésben meglátjuk a szabadító Urat, aki a múltban is megmutatta nagy tetteit, nemcsak népe életében, hanem a mi személyes életünkben is (5). Ebben a könyörgésben beáll az életünk az örökkévaló irányba, az Úr akaratának isteni rendjébe (10). Ebben a könyörgésben minden gyarló emberi indulattól megszabadulva (12) megtapasztaljuk az Úr megtartó kegyelmét (11). János 21,20–25 353. dicséret
