Reformációi körlevél
Kedves Presbiter Testvérem az Úrban!
Megint elérkeztünk október végéhez, amikor a reformációról szoktunk megemlékezni. Egy bő félezer évvel ezelőtti wittenbergi eseményhez kötjük az ünnepet, de tudjuk, hogy Isten terve a bűnbe jutott emberrel nem egy ünnepi megemlékezés, hanem az örök reformáció – a naponkénti megújulás –, mert naponként deformálódik istenkövetésünk.
Mégis ad az Úr kegyelmi időket is, amikor sokak meghallják az evangéliumot, és a jó hír megváltoztatja életüket. Bárcsak adná az Úr, hogy e járványidőben ne a korlátainkat látnánk, és azon keseregnénk, amit el kell hagynunk, hanem azt, amit kaphatunk ezáltal: több időt az elcsendesedésre Isten igéje mellett, több időt kapcsolataink ápolására levélben, telefonon s a világhálón, több időt igehirdetések, tanítások hallgatására (a világhálón, vagy kazettán, CD-n – kinek milyen eszköz áll rendelkezésére).
Szövetségünk is a rendkívüli időkhöz alkalmazkodott. Elmaradtak tervezett rendezvényeink, de a 30 éves jubileumi kiadványunkkal meg tudtuk látogatni minden kedves testvérünket. Így, ha személyesen nem is, emlékeink által hálát adhattunk az elmúlt három évtizedért, mindazért, amit Szövetségünk által elvégzett Isten a református presbiterek közt a határokon átnyúlva az egész Kárpát-medencében, sőt a nyugati szórványmagyarság közt is.
Amikor valamiben korlátozva vagyunk, akkor látjuk csak igazán, hogy milyen nagy ajándék volt, amikor tehettük… vagy bűnbánattal állapítjuk meg, hogy tehettük volna, de halogattuk, mindig más foglalta el a helyét. Ilyen lehetőségek voltak országos és területi (egyházkerületi, egyházmegyei és kisköri konferenciáink). Nagy összejövetelekre – különösen, ha nagyobb utazással is jár – most nincs lehetőség, de hálás szívvel értesülünk arról, hogy kisebb körben, egyházmegyei szinten több helyen is összejöttek szövetséges testvéreink. Bátorítjuk erre azokat a területi szervezeteinket is, ahol szünetel most a közösségi élet, hogy keressék a módját a közösség ápolásának! Ha lehet, személyes összejöveteleken, de ha nem, legalább (elektronikus vagy postai) levélben! Erősítsük egymást, és osszuk meg tapasztalatainkat, megoldásainkat, hogy a helyi gyülekezetben, ahol élünk, hogyan tudjuk a közösséget szolgálni.
A jelenlegi körülmények közt még fontosabb, hogy a presbiterek aktív ápolói legyenek a gyülekezet közösségének, hogy ne akkor kelljen majd utánamenni a híveknek, amikor elmúlik a rendkívüli helyzet, hanem addigra egy lélekben megújult – reformált – közösség dicsérhesse együtt a Szabadítót, aki nem csak a járványtól, de az Istentől elidegenedett életből is megszabadított!
Adjon az Úr leleményességet és hűséget ehhez a szolgálathoz!
Ki tehát a hű és okos szolga, akit azért rendelt szolgái fölé az úr, hogy a maga idejében eledelt adjon nekik? Boldog az a szolga, akit ilyen munkában talál ura, amikor megjön! Bizony mondom nektek, hogy egész vagyona fölé rendeli őt. (Mt 24,45-47)
Budapest, 2020. reformáció havában
Áldás, békesség Istentől!
Viczián Miklós
ügyvezető elnök
