Megjelent a Közösség Magazin 2026. tavaszi száma

EGY…

„Egy a test, és egy a Lélek, aminthogy egy reménységre kaptatok elhívást is: egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség, egy az Istene és Atyja mindeneknek; ő van mindenek felett és mindenek által és mindenekben.” (Ef 4,4–6)

Mi jut eszünkbe az „egy” szóról? Mindennapi beszédünkben gyakran használjuk: egy ember, egy nap, egy perc… Mégis, ha egy kicsit elgondolkodunk róla, hamar kiderül, hogy sokkal többet hordoz magában, mint puszta számot. Az „egy” a kezdet, a kiindulópont, amelyből a több, a sokaság megszületik.

Keresztyén gondolkodásunkban különösen gazdag jelentést kap ez az egyszerű szó. A Szentírás újra és újra emlékeztet bennünket arra, hogy egy az Isten, aki teremtette és fenntartja a világot. Egy az Úr, akihez tartozunk, és akihez visszatérhetünk minden örömünkben és minden bizonytalanságunkban. Ez az „egy” nem szűkít, hanem éppen ellenkezőleg: összegyűjt, irányt ad, és közös alapot teremt számunkra.

Az „egy” azonban nemcsak Istenre mutat, hanem ránk is. Egy közösség vagyunk, még akkor is, ha különböző élethelyzetekből érkezünk, különböző kérdéseket hordozunk, vagy más-más úton járunk. A gyülekezet, az egyház nem attól lesz egységes, hogy mindenben azonosak vagyunk, hanem attól, hogy ugyanahhoz az egy forráshoz tartozunk.

Ebben az „egyben” benne van a felelősség is. Egy életünk van, amelyet kaptunk. Egy időnk van arra, hogy szeretetet adjunk, hogy egymás felé forduljunk, hogy észrevegyük a másik embert. És talán egyetlen pillanat is elég lehet arra, hogy valami fontos megszülessen: egy bátorító szó, egy megbocsátás, egy új kezdet.

Amikor ezt a magazint kézbe vesszük, talán mindannyian más gondolatokkal, kérdésekkel érkezünk. De jó emlékezni arra, hogy mégis van valami, ami összeköt bennünket: az az egy Isten, aki megszólít, az az egy reménység, amely felé tartunk, és az a közösség, amelyben együtt keressük az utat.

Legyen hát a Közösség magazin idei első lapszáma is egy ilyen találkozási pont. Egy lehetőség arra, hogy egy pillanatra megálljunk, elcsendesedjünk, és újra felfedezzük: az „egy” nem a magány száma, hanem az összetartozás kezdete.

Hadházi Tamás

esperes-lelkipásztor