Megjelent a Közösség Magazin 2025. évi őszi száma

„Felnőttnek lenni többrétegű fogalom, ami önismeretet, felelősségvállalást, önállóságot és érzelmi érettséget jelent. Egy felnőtt képes gondoskodni magáról anyagilag és gyakorlatilag is, elfogadja tetteinek következményeit, és képes megállni a saját lábán, anélkül, hogy érzelmileg függne másoktól. Emellett a felnőttség magában foglalja az érzelmek tudatosítását és szabályozását, valamint képes önállóan dönteni az élete felett.”

(internetes ismeretlen szerző definíciója)

Felnőtté válni – első hallásra talán egyszerűen hangzik: betöltjük a 18. életévünket, és hivatalosan nagykorúak leszünk. De mindannyian tudjuk, hogy a felnőttkor nem egyetlen dátumhoz köthető, hanem sokkal inkább egy hosszú, sokszor rögös út, amelyet tapasztalataink, döntéseink és kapcsolataink formálnak. A fenti definíciót elolvasva, különösen is nehéz feladatnak látszik felnőttként élni. Van, akinek hamar meg kell tanulnia felelősséget vállalni, mások lassabban érnek be. És bár mind különbözőek vagyunk, egy közös bennünk: a felnőttség egyszerre jelent örömet és terhet, szabadságot és felelősséget, bizonyosságot és kételyt.

A Biblia is beszél erről a folyamatról. Pál apostol szavai jól összefoglalják a lényeget: „Amikor gyermek voltam, úgy szóltam, mint gyermek, úgy gondolkodtam, mint gyermek, úgy értettem, mint gyermek; amikor pedig férfivá lettem, elhagytam a gyermekhez illő dolgokat” (1Kor 13,11). Az érettség tehát nem csupán a korral jár, hanem a lelki fejlődés része is. Felnőttként elhagyjuk a gyermeki gondolkodást – de ennek nem kellene azt jelenteni, hogy elveszítjük a gyermek bizalmát és tisztaságát, hanem hogy megtanuljuk mindezt felelősséggel és tudatossággal megélni.

A felnőttkor egyik legnagyobb kihívása talán az, hogy nemcsak önmagunkért, hanem másokért is felelősséget hordozunk. Családot alapítunk, munkát vállalunk, közösséget építünk. Sokszor érezzük úgy, hogy ezek a terhek túl nehezek a vállunknak. A felnőtté válás nem arról szól, hogy mindent egyedül kell megoldanunk, hanem másokkal együtt gondolkozzunk, tervezzünk és cselekedjünk. A keresztyén „felnőtt” ember élete arról is szól, hogy megtanuljuk Istennel együtt hordozni az életünket.

A felnőttkor nemcsak kötelességeket, hanem lehetőségeket is rejt. Lehetőséget arra, hogy önálló döntéseket hozzunk, hogy bátran éljünk a talentumainkkal, hogy példát mutassunk a fiatalabbaknak. A hit útján járva ez különösen fontos: felnőttként már nemcsak kérdezünk és keresünk, hanem másoknak is támaszai lehetünk. Lehetünk azok, akik biztatnak, akik felemelnek, akik megmutatják, hogy Krisztus követése nem csupán szép gondolat, hanem a mindennapokban is valóság.

Ez a lapszám arra hív, hogy együtt gondolkodjunk a felnőttkor kérdéseiről: miként lehetünk érettek hitben, hogyan tudjuk a felelősségeinket nem teherként, hanem lehetőségként látni, és hogyan maradhatunk nyitott szívűek Isten vezetésére akkor is, amikor a világ elvárásai szorítanak bennünket. Bízom benne, hogy az írásokban mindenki talál majd olyan gondolatokat, amelyek segítenek jobban megérteni önmagát, másokat, és legfőképpen azt, hogy mit jelent felnőttnek lenni Krisztus követőjeként.

Áldott olvasást és Isten vezetését kívánom mindnyájunk életében! Legyen a felnőttkor nemcsak felelősség, hanem áldás is, amelyben újra és újra megtapasztaljuk az Úr gondviselését!

Hadházi Tamás

esperes-lelkipásztor