VÁROM AZ URAT!

December első napjaitól kezdve az ember körül szinte teljesen megváltozik a világ. Az asztalokra felkerülnek az adventi koszorúk, díszek, az utak mentén, az épületek oldalán csillogó-ragyogó fények, és mindenfelől hangzik a karácsonyi zene és ének. Az újságokban teljes oldalas hirdetések elképzelhetetlen mennyiségű árucikkek tömkelegét kínálják. Minderre az advent és beteljesülése, a karácsony az alkalom, az ürügy. Hol van már ettől a maitól az első advent és az első karácsony, amikor pásztorok tanyáztak kinn a mezőn? A száguldó autók, a sztratoszférában suhanó repülőgépek és a fényszennyezésre megoldást kereső ember mai világától? A több mint kétezer évvel ezelőtti világgal egyetlen közös elem köt össze: az örök ember, aki mindezt megalkotta, és akinek sötét éjszakaként kísérő örök társa gyarló, nyomorult bűnös lénye. Ahogy annak idején, hatalomféltésből Heródes kiirtotta a csecsemőket, az örök ember azóta is, és ma is írtja önmagát. Csak a módszerek változtak. Az ember szinte mindent le tud győzni, egyedül önmagával tehetetlen.

Aki eljut ennek a felismeréséig, aki számára saját életében tudatos valósággá válik a nyomorult, bűnös emberi élet tragédiája, annak számára nem naptári dátum és nem társadalmi szokás, hanem szívét-lelkét, egész belső világát betöltő, életet formáló élmény lesz az advent és a karácsony. Nem kétezer évvel ezelőtt, hanem annál sokkal régebben, és ki tudja hányadszor hangzott fel a zsoltáríró ajkáról az örök ember örök vágya, sóhaja, kiáltása: „A mélységből hozzád kiáltok Uram…Várom az Urat, várja az én lelkem…Várja lelkem az Urat, jobban, mint őrök a reggelt, az őrök a reggelt” (Zsolt 130,1.5-6).

A zsoltárírónak az örök emberi lélek örök sóhaját kifejező szavait lehet öntelt gőggel, fölényes mosollyal, gúnyos megvetéssel fogadni és elintézni. De az örök ember örök problémájára nincs más megoldás. Lehetnek szépek az üzletek kirakatai, lehetnek csábítóak az árucikkek, kápráztatóan csilloghatnak a fények, de az örök ember örök problémájára az egyetlen igazi jó hír az angyali üzenet: „Ne féljetek, mert íme, hirdetek nektek nagy örömöt… született ma nektek a Megtartó, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában” (Lk 2,10-11). De a betlehemi jászol kisgyermeke csak annak számára lesz Megtartó, aki az intést is hallja: „Térjetek meg!” És a tanítást is hallja: „Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön… mert ahol van a kincsetek, ott van a ti szívetek is” (Mt 6,19.21). „Hallottátok, hogy megmondatott: Szeresd felebarátodat és gyűlöld ellenséged. Én pedig azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat, akik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, akik gyűlölnek titeket, és imádkozzatok azokért, akik háborgatnak és üldöznek titeket” (Mt 5,43-44). Az adventből csak annak számára lesz karácsony, aki az intés és a tanítás mellett a parancsot is hallja: „Készítsétek az Úrnak útját és egyengessétek az Ő ösvényét!” (Lk 3,4).

Emberi ésszel őrültség a tanítás és a parancs, és őrültnek tűnik mind, aki követi. De az örök ember örök problémájára nem volt, ma sincs és soha, egyetlen nemzedék számára sem lesz más megoldás, mint ez az emberi ésszel őrültségnek hangzó, de életet megváltoztató krisztusi bölcsesség. Aki ezt próbálja követni, annak lesz igazi adventje és karácsonya.

Nagy Gábor
Debrecen-Szabadságtelepi lelkipásztor

 

 

Forrás: http://szabadsagtelepiref.hu/component/content/category/79-hirek

Ajánlott hírek