(23) „…könyörögtünk ezért Istenünkhöz…” (Ezsdrás 8,1–23)EZSDRÁS BÖJTÖT HIRDETVE IMÁDKOZOTT a vele hazatérőkkel, a családokkal, papokkal, lévitákkal és templomszolgákkal. – 1. Az imádságban megalázzuk magunkat az Úr előtt, mert életutunkon és földi életünkön túl is mindenben Őrá hagyatkozunk, hogy „jó utunk” lehessen: nekünk, szeretteinknek, a ránk bízott „jószágoknak” (21). – 2. Az imádságban megalázzuk az ellenséget, annak „seregét és lovasságát”; – minden ellenség által támasztott gondot és terhet; – mert Urunk nagyobb minden itteni „seregnél”. Az imádságban továbbra is számolunk az ellenséggel, nem menekülünk illúziókba, de nem rettenünk meg az ellenségtől, mert hatalmasabb Urunk van annál. Az imádságban megvalljuk, hogy szégyelljük félelemmel teli hitetlenségünket (22). – 3. Az imádságban hitvallást teszünk arról, hogy Istenünk mindazoknak javára van, akik Őt keresik. Az Úr oltalmaz (22). Az Úr valódi, örök, maradandó javakkal ajándékozott meg bennünket Jézus Krisztusban. Erre van szükségünk! Jézus Krisztusban minden kérésünket meghallgatta az Isten (23). János 8,37–47 483. dicséret
