Imaóra a Kistemplomban

2016. június 12én vasárnap 17 órakor 16. századi esti énekes imaóra (vespera) lesz a Kistemplomban.
Énekel a Debreceni Egyházzenész Kórus

Ajánlott hírek

NAPI IGE:

 

  • (15) „Jézus megérintette…” (Máté 8,14–22)JÉZUS MEGGYÓGYÍTJA PÉTER ANYÓSÁT. – 1. Péternek volt családja, és Jézus követése után sem hagyta el a családját. Jézus Krisztusba vetett hitünk elsősorban a családunkban lesz áldássá, mert nemcsak mi, mások is gyógyulnak Jézus által a családunkban. Péter legfontosabb szolgálata az volt, hogy az őt elhívó Jézust elvitte a saját házába, a saját családtagjai közé is. Először Isten mindig a családtagjainkat bízta ránk. A családban való szolgálat a legfontosabb és a legnehezebb. Nekünk nem megy ez sem, csak ha Jézus Krisztust visszük magunkkal. – 2. Péter családjára ráfér a látogatás, mert Péter anyósa beteg. Minden családban van beteg. Péter anyósa annyira beteg, hogy fekszik, a láz ledöntötte a lábáról. Aki igazán lázas, az olyan gyenge lesz, hogy fel sem tud kelni, csak fekszik tehetetlenül. A láz mindig annak a jele, hogy valami fontos nincs rendben a szervezetünkben. Igen, a világ attól ilyen lázas, ilyen lázasan tevékenykedő, mert nagyon beteg; a „szervezetében” valami nagy baj van, és az hamarosan „ledöntheti a világot a lábáról, mint a láz a beteget. – 3. Jézus Krisztus érintése meggyógyította Péter anyósát. A gyógyulás azonnali: az asszonyt rögtön elhagyta a láz, felkelt és szolgált. A gyógyulás után örömmel tesszük a dolgunkat, a magunk helyén, mégpedig úgy, mintha Jézusnak szolgálnánk: örömmel, hálával, Isten dicsőségére, a mieink és sokak javára. A gyógyulás hirdeti, hogy Jézus valóban az Isten erejével szól és cselekszik. A gyógyulás azonban csak jel: Jézus Krisztus érintése, magához ölelő szeretete nemcsak a testet, hanem a lelket, az egész életet meggyógyítja; mégpedig az üdvösségre. Akkor is miénk a gyógyulás, ha a testben már nincs gyógyulás, akkor is, ha a betegágyból már nem kelünk fel; az Úr kezéből nem esünk ki. Lám, Jézus mennyire megbecsülte az asszonyokat is. 1Mózes 24,28–67