(1) „…egy kiszáradt kezű ember.” (Márk 3,1–6)SOK A „SORVADT EMBER”; – sok a sorvadt, kiszáradt élet: „imaházon” belül és kívül egyaránt (1). – 1. Van baj elég! Ennek ellenére azzal vagyunk elfoglalva, hogy „lessük, rajtakapjuk és vádolhassuk” egymást, még a nyugalom napján is (2). – 2. Jézus ebbe szól bele, amikor középre állítja a száradt kezű embert (3). A „sorvadt kezű” ember állapota nem volt halálos, várhatott volna még egy napot. Jézus azonban most szándékosan rá akar mutatni a lényegre: Jézus számára az ember áll a középpontban. (4). Istenért buzogva nem lehetünk közömbösek a mellettünk szenvedő ember iránt. Az embertelenségre Jézus elszomorodva, szinte haraggal válaszol: isteni hatalmával meggyógyítja, megsegíti a szenvedőt (5). – 3. Eddig tart a magyarázat „iskolás” része. De végiggondolva a fentieket, számos kérdés vetődhet fel bennünk. – Hogyan segíthetünk ma több, mint nyolcmilliárd emberen, a jóléti társadalmak dúskálásában ugyanúgy, mint a végtelen nyomorban egyaránt? – A közvetlen környezetünkben élőkön tudunk segíteni? – Van-e olyan segítség, ami marandóan, e-világon túlra mutat? – Jézus Krisztus mindkettőre válasz. – Van-e hitünk Őbenne? 5Mózes 9 205. dicséret
