„Várjad az Urat, légy erős; bátorodjék szíved és várjad az Urat.” /Zsolt 27, 14/

Török Csaba Pál írása

(Török Csaba Pál a Debreceni Református Egyházmegye Presbiteri szövetségének elnöke)

 

Kedves Testvéreim!

Advent negyedik vasárnapján, amikor meggyújtjuk a negyedik, a reménység gyertyáját, a beteljesedő várakozás tölti be szívünket, életünket, gondolatainkat. Igen, mert néhány napon belül megszületik az Úr Jézus, testet ölt az Ige és fényt gyújt a sötétségben, fényt gyújt életünkben, és csillogó tiszta fényével vezérel bennünket e rögös földi vándorúton. Jó tudni, hogy van, aki fényével megvilágosít bennünket és beragyogja ezt az utat. „Várjad az Urat, őrizd meg az ő útját; és fölmagasztal téged, hogy örököld a földet; és meglátod, a mikor kiirtatnak a gonoszok.” /Zsolt 37, 34/

Arra viszont nagyon figyeljünk, hogy ezt a mennyei fényt nehogy felcseréljük a fényhozó, Lucifer fényével, ami elvakíthat bennünket, kísértésbe és kárhozatba vezethet bennünket. Nem szabad nekünk Luciferrel „tárgyalnunk”, mert minket azonnal elkápráztat, megkísért. Nekünk csak Krisztusra kell figyelnünk, és az Ő tanításának védelmét kell igénybe vennünk, elhívását kell követnünk, hogy életünk, örök életünk legyen. Ismerjük az Evangéliumból, hogy a Sátán, hogyan próbálta megkísértetni az Úr Jézus Krisztust, de miután a sötét oldal hatalmának ez nem sikerült, ezért bennünket, embereket környékez meg állandó jelleggel. Ha hitünk nem Jézus Krisztusban gyökerezik és nem áll kősziklán, akkor úgy járunk, mint az az ember, aki fövényre építi lakhelyét. „És levettetett a hatalmas sárkány, az ősi kígyó, akit ördögnek és Sátánnak hívnak, aki megtéveszti az egész földkerekséget; levettetett a földre, és vele együtt angyalai is levettettek. Hallottam, hogy egy hatalmas hang megszólal a mennyben: Most jött el az üdvösség, Istenünk ereje és királyi uralma, és az ő Krisztusának hatalma, mert levettetett testvéreink vádlója, aki a mi Istenünk színe előtt éjjel és nappal vádolta őket. Legyőzték őt a Bárány vérével és bizonyságtételük igéjével azok, akik nem kímélték életüket mindhalálig.” /Jel 12,9-11/

A kegyelmi idő lezártával, az utolsó adventben, amikor Jézus Krisztus teljes dicsőségében, angyalai kíséretében újra visszajön, akkor fogjuk megérteni szolgáló, szerető hitünk és kegyességünk értelmét, és Isten határtalan szeretetének és kegyelmének alapelveit. De addig is, míg mindez eljön, nekünk folyamatosan imádkoznunk kell, hogy Krisztusban erőnk legyen küzdeni a gonosz ellen, felpáncélozva magunkat a hit és az élő Ige pajzsával. Mi presbiterek segítsük szolgálatunkkal a lelkipásztoraink igehirdető szolgálatait, hogy mélyítsük hitünket, gyarapítsuk, építsük gyülekezeteinket, Krisztus Egyházát. Adja Isten, hogy ezt élő hittel éljük meg és eszerint szolgáljunk!

Áldott Karácsonyt kívánok minden Kedves Testvéremnek a Jézus Krisztusban!

Soli Deo Gloria!

Török Csaba Pál

presbiter

Debrecen, 2019. adventjében

Ajánlott hírek