A gyülekezeteiben élő egyház
A Debreceni Egyházmegye legkiemelkedőbb missziói kezdeményezései és az összefogás konkrét példái
A Debreceni Egyházmegye 36 gyülekezetének több mint egyharmada Debrecen városában él és szolgál. A többi falusias környezetben teljesíti küldetését. Szomorú, de valós tény, hogy a kis települések lélekszáma fokozatosan csökken, míg a nagyvárosok – így Debrecen – lakossága is növekszik. Ebből következik az, hogy a városi gyülekezetek más jellegű kihívásokkal néznek szembe, mint a vidékiek.
Jézus missziói parancsának teljesítésében – „Tegyetek tanítvánnyá minden népet!” – az ifjúság megszólítása az első és legfontosabb feladata Debrecen gyülekezeteinek. Ennek érdekében komoly ifjúsági munka folyik több városi gyülekezetben. Ifjúsági bibliaköröket szerveznek, ifjúsági bibliaköri vezetőket képeznek ki. 2008 őszén a Nagytemplomi Gyülekezet, 2009 tavaszán pedig a Nagyerdei Gyülekezet szervezésében tartottunk egyházmegyei ifjúsági csendesnapot, amelyeken – mindkét alkalommal – több száz fiatal vett részt az egyházmegye gyülekezeteiből. A közös éneklések, a fiatalok bizonyságtételei hitükben erősítették az egyébként is sok kísértés között élő ifjakat. Az ifjúsági találkozókat jól átgondolt és megszervezett hívogatás előzte meg. Komoly törekvésünk az, hogy a város sokszínű oktatási intézményeiben tanuló fiatalokat képességeikkel, tehetségükkel együtt – különös tekintettel az ének- és zenei képességükre – Krisztus ügyének, a missziónak a szolgálatába állítsuk. Ilyen céllal alakultak ifjúsági és gyülekezeti énekkarok, és ezzel a szándékkal jött létre a Nagytemplomi Gyülekezet ifjúsági zenekara, az Éden Zenekar is. Debrecen egyetemváros is, több mint 30.000 egyetemistával. Az egyetemi lelkészek által közöttük folyó szolgálat eredményességéért imádkoznunk kell! A gyülekezeteink nélkülözhetetlen imahátteret biztosítanak ennek a missziónak is.
A lakosság minden korosztályát érintő misszió színtere egyházmegyénkben a nyári gyülekezeti táborok. Több debreceni egyházközség összefogásával az ún. „egyházmegyei táborban” nyaralók megismerkedhetnek egymás gyülekezeti életének gyakorlatával, „szokásaival”, így gazdagodhatnak ismeretben, hitben és egymás elfogadására való készségben. Két gyülekezet hosszú évek óta rendszeresen szervez saját gyülekezeti tábort. A Debrecen-Nagyerdei Gyülekezet több mint 300 fős táborozó csapatának felét gyermekek és fiatalok alkotják. A Debrecen-Nagytemplomi Gyülekezet 130-150 fős táborainak gyülekezet-építő hatásait sok területen tapasztaltuk. Egyházközségünk így új tagokkal növekedhetett, s akik korábban csak laza szálakkal kötődtek hozzánk, azokból szolgáló, istentiszteleteket rendszeresen látogató gyülekezeti tagok lettek.
A misszió sajátos és ugyanakkor nélkülözhetetlen területe a felnőtt-keresztelés és konfirmáció. Egyházmegyénkben vannak olyan gyülekezetek, ahol nagyon komolyan veszik ezt a missziót. Ezekben az egyházközségekben kéthónapos, sőt héthónapos felkészítő tanfolyam, bibliaiskola előzi meg a keresztelés-konfirmációt. Mint a Nagytemplomi Gyülekezet lelkipásztora szólhatok arról, hogy ennek a szolgálatunknak milyen gyülekezet-építő hatása volt az elmúlt évek során. Felnőtt konfirmandusaink közül sokan rendszeresen látogatják az istentiszteleteinket, bekapcsolódtak különböző bibliaköreinkbe, sőt komolyan szolgáló presbiterek is kerültek ki közülük. Minden lelkipásztor nagy vágya az, hogy a 13-14 éves korosztályból jövő konfirmandusokat családjukkal együtt integrálja a gyülekezetbe. Ennek érdekében a Nagytemplomi Gyülekezetben bevezettük a patrónus rendszert. Ez azt jelenti, hogy minden konfirmációra készülő ifjú mellé egy-egy felnőtt gyülekezeti tagot keresünk, aki felveszi és ápolja a kapcsolatot a konfirmandussal és annak családjával. Így az összekötő híd szerepét vállalva törekszik arra, hogy a gyülekezetünktől még távollévő családot közelebb hozza Krisztushoz és az ő egyházához. Patrónusaink sokat segítenek abban, hogy egy-egy konfirmált ifjú beépüljön mindenekelőtt a gyülekezetünk ifjúságába, és azon keresztül majd a felnőtt gyülekezetbe.
A vidéki gyülekezetek, sajnos, egyre inkább elöregednek. Az idős emberek közül sokan magukra maradnak. A városi gyülekezetekben is szembesülünk az öregek problémáival. Az egyházmegye több gyülekezetében az „Idősek Klubja” keretében biztosítanak lehetőséget idős emberek számára az úgymond „értelmes időtöltésre”, együttlétre (varrókör, szövőkör, kézimunkakör stb.). Ugyanakkor az itt tartott bibliaórák, imaórák, sőt bibliaiskolák alkalmain olyanok is közelebb kerülnek Istenhez, akik korábban nem voltak egyháztagok, csak a közösség kedvéért jönnek a gyülekezetbe. Néhány gyülekezet Támogató Szolgálatot is működtet, melyeknek szakemberei a fogyatékkal élők, a mozgásukban korlátozottak között végeznek nagyon áldásos és missziói jellegű szolgálatot.
A nagyvárosok életéhez – sajnos – hozzátartoznak a hajléktalanok. A társadalom felelőssége lenne a róluk való gondoskodás. Jézus Krisztus azonosítja magát az éhezőkkel, a nincstelenekkel, betegekkel, rászorulókkal, jövevényekkel. Ezért tanítványai, a keresztyén egyház sem fordíthat hátat a hajléktalanoknak. Ennek a krisztusi követelménynek engedelmeskedve indult meg évekkel ezelőtt a hajléktalanok közötti szolgálat Debrecenben több gyülekezet bekapcsolódásával. A téli krízis időszakban minden szombaton meleg ételt főzünk 180-200 hajléktalan számára. Mindig más-más gyülekezet biztosítja a főzéshez az anyagi fedezetet, és az adott gyülekezet küldöttsége főz és osztja szét az ételt az utcán a hajléktalanok között. Ennek a missziónak a kezdeményezője és koordinátora a Debrecen-Nagytemplomi Gyülekezet volt, ahol már évek óta működött egy önkéntesekből álló diakóniai közösség, amelynek szívügyévé lett a hajléktalanok sorsa. Heti rendszerességgel segítettek 35-40 rászorulónak. Így ez a gyülekezet adott otthont magának a missziónak is. Isten egy még nagyobb kaput nyitott a segíteni vágyók előtt. 2009 január elején megnyílhatott a „Reménysugár Hajléktalanok Nappali Melegedője”. Most már naponta (hétfőtől-péntekig 8-16 óra között) 55-65 hajléktalan számára biztosít a gyülekezet télen melegedést, tisztálkodási lehetőséget, mosást, ruhaadományokból tiszta ruhát, napi egyszeri étkezést. Naponta kétszer tartunk áhítatot, kötetlen beszélgetésre, lelkigondozásra, társasjátékokra, olvasásra nyújtunk lehetőséget mindazoknak, akik naponta felkeresik intézményünket. Abban is segítséget adunk a hajléktalanoknak, hogy visszataláljanak a normális életbe, munkájuk, otthonuk legyen. Azok a gyülekezetek, amelyek bekapcsolódtak ebbe a misszióba, megtapasztalhatják azt a csodát, hogy a diakónia és a misszió kölcsönösen hogyan segítik elő magának a gyülekezetnek a hitben és szeretetben történő megújulását és meggazdagodását. Ezért Istené legyen a dicsőség!
Egyházmegyénkben több településen is jelentős számú roma lakosság él. Életfelfogásuk és így életstílusuk megváltozása nagymértékben függ attól, hogy el tudjuk-e segíteni őket Jézus Krisztushoz. Az egyházmegye lelkészei arról számolnak be, hogy az óvodai és iskolai hitoktatásban még szép számmal részt vesznek a cigány gyermekek. A gyülekezetekbe történő integrálásuk már komoly akadályokba ütközik. Egészen más, sajátos kultúrájuk, szokásaik miatt csak a saját közösségeikben érzik jól magukat, és nem képesek alkalmazkodni egy másik kultúrához. A másik kultúrában élőket pedig nem lehet arra kényszeríteni, hogy egy, számukra „idegen” világban éljenek csupán azért, mert ugyanazon településen kénytelenek egymás mellett élni. A közöttük végzett misszióban külön roma gyülekezetek alapításáról kellene gondolkodnunk. Szükséges lenne roma származású lelkészek és pedagógusok képzése, akik visszatérve saját népükhöz, fáklyahordozóvá válnának egy-egy roma közösségben. Azokon a településeken, ahol a lelkipásztorainknak fel kell vállalniuk a romák közötti szolgálatot is, sürgős segítséget kellene nyújtanunk abban, hogy hogyan közelítsenek ehhez a szolgálati területhez, hogyan kezeljék az adódó feszültségeket, hogyan hirdessék az evangéliumot egy olyan közösségben, ahol alapvető ismeretek hiányoznak. Ebben a szolgálatban valóban összefogásra volna szükség!
A Debreceni Egyházmegye élére 2009-től új tisztségviselők kerültek. Közös vágyuk és tervük a gyülekezetek missziós és diakóniai tevékenységének megújítása és fellendítése. Ehhez a Szentlélek Isten erejét és vezetését kérjük.
Vad Zsigmond
esperes